Benkő András (1923. jan. 21, Fejérd, Kolozs megye, Románia – 2001. ápr. 3, Kolozsvár)
– zenetörténész, főiskolai tanár, a zenetudományok doktora.
Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden kezdte, a Bethlen Kollégiumban (orgona tanára Szabó Géza), majd Kolozsváron, Domokos Pál Péter tanítóképző intézetében végezte (1944).
Felsőfokú zenei tanulmányok: Magyar Zene-és Színművészeti Főiskola (1946-1948), Magyar Művészeti Intézet (1948-1950) zenetanári, illetve orgona szakon, zenetanári diplomát a „G. Dima” Zenekonzervatóriumban szerzett (1951).
Pályáját tanársegédként kezdte a Magyar Művészeti Intézet zenetörténeti tanszékén (1949-1950), majd ettől az évtől a „G. Dima” Zeneakadémián tanársegéd, adjunktus, nyugdíjazásáig (1985) docens. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, illetve a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Vallástanár Fakultásán egyházzenei tárgyakat tanított (1990-1998) – egyházi ének, az egyházi ének tanításának módszertana, himnológia, egyházzene történet.
1977 óta a zenetudományok doktora. Disszertációja: Bartók şi România (Bartók és Románia), Kolozsvár, „Gh. Dima” Zeneakadémia.
Zenetudományos munkássága főleg Erdély zenei múltjára, illetve a romániai magyar zene történetére összpontosított. Diákkora óta közölt zenepublicisztikát: hangversenybeszámolói, kritikái, tájékoztató cikkei az Igazság, Utunk, A Hét, Művelődés hasábjain jelentek meg. Zenetörténeti tanulmányai a Korunk, NyIrK, Református Szemle, Magyar Egyházzene (Bp) c. folyóiratban, valamint tanulmánykötetekben: Zenetudományi Írások, Zenetudományi Tanulmányok (Budapest), Lucrări de Muzicologie, Studii de muzicologie, Bartók Dolgozatok, Utunk Kodályhoz, Korunk évkönyv, stb. jelentek meg.
Kötetei: Bartók Béla romániai hangversenyei (1970) c. könyvében a teljesség igényével méri fel a zongoraművész Bartók romániai hangversenyeinek sajtóvisszhangját.
A Bolyaiak zeneelmélete (1975).
Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (1974, szerkesztés, társzerző: Lakatos István és Almási István).
Zenei kislexikon (Kriterion, Bukarest, 1986) — mintegy 6.000 információval segíti a gyors tájékozódást.
Az egyházi ének története (Kolozsvár, 1994): elsősorban vallástanár jelöltek és a kántorképző főiskola hallgatói számára az egyházi zene szempontjából kíséri figyelemmel és vázolja a református himnológia fejlődését.
Zoltán Aladár (Mentor, Marosvásárhely, 1996)
Mondjatok dicséretet (Kolozsvár, 2000). (A kötet első része az 1994-es kötet bővített változata).
Márkos Albert (kézirat)
A zene szolgálatában. A muzsikus Lakatos István (kézirat)
Főiskolai jegyzetek: Az egyetemes zene története (I-III. kötet) sokszorosítva, a IV. kötet kézirat.
Szerkesztette a Zenetudományi írások (1980, 1983, 1986) c. tanulmányköteteket. Munkatársa volt a Magyar Zenetudományi Intézet Magyarország zenetörténete c. sorozatnak.
Összeállította Seprődi János, Lakatos István, Zoltán Aladár, Márkos Albert könyvészetét, (ebből a könyvészeti anyagból mintegy négyezer címet tett közzé). Közölt Bethlen Gábor, Bartók Béla, Kodály Zoltán és George Breazul kiadatlan leveleiből. Ismeretlen adatokat tárt fel a XVI. századi Beszterce zenei életéről, kéziratos énekeskönyveket ismertetett (Almási Sámuel gyűjteménye 1823-71-ből, Csokonai-dalok kolozsvári kéziratos gyűjteményekben, kéziratos halotti énekeskönyvek), feldolgozta Apáczai Csere János, Bolyai János, Seprődi János zenetudományi hagyatékát, elsőként írt életrajzi tanulmányt Veress Gáborról. A zenei nyelv egyes kérdéseit is kutatta (B-A-C-H motívum a kortárs zenében, a peon versláb előfordulása Beethovennél, hangkészlet-problémák, stb.). Kórusaink történetéből c. sorozatát a Kolozsvári Rádió közvetítette. Írott változatát a Művelődés közölte.
Lexikográfia: a Grove Lexikon (London) címszavak, Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (I-V kötet) szócikkek
Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének (UCMR), 1948-tól megszűntetéséig (1949) a „Bartók Béla” Dalosszövetség titkára, alapító tagja és első elnöke a Romániai Magyar Zenetársaságnak, tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, az Erdélyi Református Egyházkerület Zenei Bizottságának, a Református Zenészek munkaközösségének, a Magyar Református Egyház Himnológiai Bizottságának, valamint a kolozsvári Bolyai Társaságnak, a Romániai Magyar Dalosszövetségnek, illetve tiszteletbeli tagja a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetségnek.
Kitüntetések: Művelődési Érdemrend (III. osztály, 1968) Bartók-plakett (1981) Román Zeneszerző Szövetség díja (1987) Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának emlék-ezüstérme (1996) EMKE Nagy István- díj (1999) A Magyar Köztársaság Érdemrendjének kiskeresztje (1999).
Írásainak jegyzéke a Zenetudományi Írások 1999 kötetében (szerk. László Ferenc), illetve A romániai magyar vonatkozású zenetudomány első évszázada. Bibliográfia című kötetben (válogatta és szerkesztette Pávai István és Sófalvi Emese, Kolozsvár, 2019) .
