„Mint egy amolyan egyszemélyes erdélyi magyar zenetörténeti intézet, mindent felvállalt, ami csak ebbe a munkakörbe belefér, dokumentumok fölkutatásától, közlésétől és zenetörténészi értékelésétől a zenetörténeti múlt népszerűsítéséig. (…)
Ha elképzeljük, hogy jobb időkben, hogyan bontakozhatott volna tovább Benkő András pályája, őt is amaz áldatlan korszak áldozatának kellene, hogy tartsuk. Ha azonban abból indulunk ki, amit teljesített, a korszak hősei között kell kijelölnünk a helyét.”
László Ferenc: Benkő András halálára (Helikon, 2001. 8) [itt]
